A tartós hullám (dauer) feltalálója egyébként hasonló karrierrel dicsekedhet, mint a hajsütővas-milliomos. Karl Nessler is ismerte a nők sóhajait. Tudta, hogy a hajsütővas alkalmazása nem eszményi megoldás, hiszen a kedvezőtlen időjárás bármikor gyorsan tönkreteszi a gyönyörűen kisütött hullámokat. Ráadásul elege volt abból is, hogy mestere párás borbélyműhelyében Fahrnauban unatkozzon évszámra. Fogta hát a motyóját, és Svájcba vándorolt.
Az ügyes, intelligens fiú csakhamar jó helyet kapott Genfben. Azonban még ez sem elégítette ki becsvágyát. Nagy álmát akarta megvalósítani, a tartós hullámot.
Először-számos kísélet után-összekotyvasztott egy folyadékot, és „áldozatot” keresett magának. Egyik kolléganője vállalkozott a kísérletre. Nessler a titkos vízzel megnedvesítette a fodrásznő haját, fémpálcikákra csavarta, és forró fogókkal fölhevítette. A folyadék nagyon lassan, de elpárolgott, és amikor Nessler kihúzta a pálcikákat, a haj hullámai készen voltak. Ez volt a kezdet.
Több módosítás, javítás után a fiatalember Karlsruhéban és Berlinben próbálkozott túladni találmányán. Senki sem „harapott rá”. Ekkor maradék pénzén Londonba utazott, és az angol nők végre spontán lelkesedést tanúsítottak módszere iránt.
Ugyanebben az időben egy másik férfi is a tartós hullám megvalósításán fáradozott. Josef Meyer, egy bánsági magyar városkából származó fodrászsegéd volt. Ő kezdettől fogva elektromos árammal kísérletezett.
Egy újsághír hozta össze a tartóshullám két „atyját”. Együttesen el is készítették az első, valóban praktikus készüléket, amely nem csak időmegtakarítással járt, hanem anyagilag is megengedhetővé tette a tartóshullámot. (Eleinte 250 márkába is belekerült.)
Nessler 1915-ben New Yorkban telepedett le, ahol gyárat létesített ilyen készülékek előállítására, Mayer viszont előbb Párizsba, majd Karlsbadba ment.
Ők ketten ajándékozták meg a nőket a szépség elérését szolgáló célszerű módszerek közül az egyik legfontosabbal.